2009. december 6., vasárnap

Ezt is megmentem

Egy ismerősünk egy elhagyott mexikói strandon sétált napkeltekor. Ahogy ment, egy férfit pillantott meg a távolban.
Közelebb ment és ráismert egy helyi lakosra, aki szaporán lehajolt, fölvett valamit a földről, és bedobta a vízbe.
Újra és újra bedobott valamit a tengerbe.
Amikor az ismerősünk közelebb ért észrevette, hogy a férfi minden pillanatban fölemel egy tengeri csillagot amit a víz kisodort a partra és visszadobja a tengerbe.
Meglepődött. Odament, és szólt : „Jó reggelt barátom. Kíváncsi vagyok, hogy mit csinál?”

„Ezeket a csillagokat dobálom vissza a vízbe. Tudja, túl alacsony volt a dagály, és a víz kimosta őket a partra. Ha nem dobom őket vissza, kiszáradnak itt és az oxigénhiány miatt elpusztulnak.”
„Értem,“ válaszolt az ismerősünk. „De ezen a parton több ezer csillag van. Lehetetlen, hogy mindegyiket visszadobja. Egyszerűen, rengeteg van belőlük. Nem gondolja, hogy valószínűleg ugyanez történik több száz strandon ezen a parton?“
„Nem látja , hogy nem tud segíteni mindegyiken?”
A helyi lakos csak elmosolyodott, lehajolt, fölemelt egy másik csillagot, és amikor a tengerbe dobta, azt mondta:
„De ezen az egyen tudok segíteni!”
Sokszor olvashatjuk, hogy hadseregek, háborúk, nagy hatalmak írják a történelmet és változtatják meg az országok határait.

Ilyenkor tehetetlennek érezzük magunkat, és töprengünk: „Ki vagyok én? Mit tehetek?” Azt gondoljuk, hogy minden lehetetlen és reménytelen.
„Úgy látszik, hogy AZ EMBER EGYEDÜL nem tud tenni SEMMIT, ami a dolgokat jó irányba vinné. Minek igyekezni, minek dolgozni?”
Kísértésben vagyunk, hogy mindent feladjunk és a világot hagyjuk magára, mert úgy tűnik, hogy semmi jót nem érdemel!
Gondoljátok , hogy ti sem tudtok semmit változást elérni?
Hogy már túl késő , túl sok a rossz , a feladat túl nehéz?
Könnyű a felelőséget szakemberekre, vagy vezetőkre hárítani ahelyett, hogy a munka ránk eső részét megcsináljuk akkor is, ha szerintünk nehéz vagy komplikált.
De a nehézségek és bonyodalmak nem oldhatnak fel minket a kötelességeink alól

Pont te tehetnéd szebbé ezt a világot.
Pont úgy , ahogy az az ember a parton , te is épp ma léphetsz közbe és VÁLTOZTATHATSZ A HELYZETEN !

1 megjegyzés:

  1. Ez a történet csodálatos!!!!!Köszönöm! Én Teréz anya mondását ismerem,ami hasonló ehhez.Többször megkérdezték tőle,hogy miért csinálja a szegények ápolását,megmentését,hiszen úgy sem tud megmenteni mindenkit.Azt válaszolta: amit teszünk,az csak egy csepp a tengerben,de enélkül az egy csepp nélkül kevesebb lenne a tenger.
    Isten áldását kívánva:Monika

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.